Zsilipeléseink a Crinan-csatornában, Arran szigete, Ardrossan kikötője
(2019. augusztus 17-25.)
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)
2019. aug. 17. Zsilipeléseink a Crinan-csatornában (Kintyre félsziget), Crinan - Cairnbaan
Tegnap este Crinannál, a Crinan-csatorna nyugati bejáratánál horgonyoztunk le. Ez a csatorna a Kintyre félszigetet vágja át, mindössze 14.5 km hosszú, és 1801-ben készült el. Jelenleg 15 zsilipkamrán kell átmenni, és a legtöbbet magunknak kell kezelni, azaz kinyitni, becsukni, leereszteni a kamrában a vizet vagy éppen feltölteni. Nagyon kíváncsiak voltunk rá, jó szórakozásnak ígérkezett. És jó megoldásnak, hogy ne kelljen napokig küzdenünk az erős szembeszélben, míg eljutunk Ardrossanba, ahol a parton tároljuk majd Barny-t a következő nyárig.
8.30-kor 3-an állunk be az első zsilipkamrába. Az irodában befizetjük a csatornadíjat, 85 fontot (ca. 30e ft), ezért 3 éjszakát tölthetünk a csatornában.
Az első kamra után bejutunk a Crinan Basin-be, egy tágas mederbe, ahol stégek mellett hajók állnak. Az egyik angol hajó egy stéghez köt, de jön helyette egy svéd hajó. Így megint csak hárman motorozunk be a második zsilipkamrába. Itt kiderül, hogy mind a két hajó felfogadott egy-egy hídnyitogató, kötélkezelő embert. A hajósok is, a felfogadott emberek is nagyon barátságosak, invitálnak, hogy menjünk velük végig a csatornán még ma, így legalább lesz segítségünk.
A csatorna térképét tanulmányozva úgy döntünk, hogy Cairnbaan-nél megállunk. Ezzel 11 zsilipelést letudunk ma, aztán tartunk holnap egy túranapot, és már csak 4 zsilipelés lesz hátra.
Maga a csatorna nagyon keskeny, sok-sok stéggel, mosdóval, túra- és bicajúttal a partján. Nem köt össze tavakat, mint a Kaledóniai-csatorna, amin 3 hete keltünk át.
.JPG)
Rövidesen a második kamra után egy kis kikötő következett (Bellanoch Marina), ahol Dénes figyelmét nem kerülte el a rozsdamentes acélból épített Onyx nevű vitorlás. (Egy év múlva a szintén skót Arisaig nevű település előtt látjuk viszont mooringon.)
Négy elforduló híd is jutott mára, de ezzekkel sem kellett törődnünk. Intézték a segítők. Mindegyik kinyílt, amint odaértünk.
Az idő változékony, egyik zsilipelésnél esik, a másiknál ragyog ránk a nap, hol erős szél fúj, hol meg szélcsend fogad.
A segítők:
Eleinte a zsilipkamrák feltöltődtek, ilyenkor felemelkedtünk, miközben az előttünk álló hajó hatalmas örvényekbe került. Talán Cairnbaannél elértünk a legmagasabb pontra, és innentől kezdve a zsilipkamrákban lesüllyedtünk, és a Dénes mögötti kapun vízesésként zúdult le a víz. A robajlása minden más hangot elnyomott körülötte.
Jól lesüllyedtünk:
Miután Cairnbaan utolsó zsilipén is átjutottunk, elbúcsúztunk a többiektől, és egy stég mellé álltunk. Késői ebéd, kis pihenés, túra a környéken, a végén zuhanyzááás.
Javarészt mohalepte vizenyős terepen túráztunk 4-5000 éves emlékek után kutatva. A környék tele van sziklákba vésett mélyedések köré vésett koncentrikus körökkel ebből az időből. Órákat bolyongtunk, jólesett a séta.
Cipőtalpam alatt a vizenyős, mohás föld:
Kivágták a sasharasztokat, hogy láthatóvá váljanak a sziklák:
A Brit-szigeteken több ezer ilyen sziklát találtak. Rengeteg elképzelés született a körök jelentésére, némelyek észszerűbbnek, mások nevetségesebbnek tűnnek. Csak párat említek: egy-egy vezető szexuális hódításai, halottak emlékére, mintha esőcseppek csöppennének a vízbe, kavicsjátékhoz "tábla", bolygók pályái a Nap körül.
2019. aug. 18. Cairnbaan, túra (Kilmartin Glen)
Éjjel megjött a beígért eső, és délutánba nyúlóan esett. Dénes még este megígérte egy idős házaspárnak, hogy ma segít nekik Cairnbaan négy zsilipén átjutni. Mire visszaért, bőrig ázott, átfagyott. De megtanulta, hogyan kell kezelni a zsilipkapukat. Tegnap már láttuk a zsilipeléseink közben, de csak a tolás részben segítettünk néha, hogy átmozgassuk magunkat. Most viszont begyakorolta, hogyan kell leereszteni a kamrában a vizet vagy éppen feltölteni.
Fontos minden hajónkban, hogy a vizes ruháinkat mindig ki tudjuk teregetni a kabinban. Nincs sok hely Barny-ban, de szerencsére sikerült megoldanunk ezt a problémát. A hálózsákban pedig át lehet melegedni napközben is. Most Dénes is ezt teszi.
Négy körül végre elállt. A mai túrához stoppolnunk kellett Kilmartinba, ahonnan túraösvényeken gyalogolva a tegnapihoz hasonlóan 4-5000 évről ránk maradt emlékeket nézhettük meg. Most nem a sziklákba vájt körökre koncentráltunk, azért nem jöttünk volna el eddig, hanem Stonhenge-hez hasonló állókövekre, temetkezési helyek maradványaira. Szerencsére a második autó megállt, egy anya a tinédzser fiával. Most is belém nyilallt, mennyire hiányzik Álmos. Tartjuk a kapcsolatot messengeren, de ez messze nem olyan, mintha itt lenne velünk.
Nemrég fejeztem be Bernard Cornwell Stonehenge c. regényét, ami most jól jött, segített nekem életet lehelni ebbe a néhány sziklatömbbe a juhok barna bogyóival teleszórt mezőn.
Visszafelé is stoppolnunk kellett, egy görögkeleti vallású pap vett fel minket.
2019. aug. 19.
Zsilipelünk tovább a Crinan-csatornában (Kintyre félsziget), Cairbaan - Ardrishaig
Kb. 4 km motorozás után egy hidat kellett kinyittatnunk. Rögtön utána állt egy stég, ami mellé kikötöttünk, és besétáltunk Lochgilphead településre vásárolni. Innen már Ardrishaig, a csatorna keleti vége következett, ahol 4 zsilip és egy híd várt ránk.
A híd együtt volt egy zsilipkamrával, ide ki kellett hívnunk a csatorna embereit. Utána viszont 2 zsilipkamra következett, amit nekünk kellett nyitni, zárni. Egyedül voltunk, nem volt más hajós. Dénes tegnapról tudott már mindent, most nekem is megmutatta, mert ő maradt a hajón, és jobb híjján az én feladatom volt, hogy nyissam, zárjam a kapukat, leeresszem a vizet a zsilipkamrából. Igazán jó karizomgyakorlat volt.
Megy le a víz a kamránkban, és ezt a csörlőzésemnek köszönhetjük :-)
Amint elértük a túloldalon a vízszintet, nyithattam a zsilipkaput.
A két kamra után Ardrishaig Basin-be jutottunk, ez egy tágas terület, ahol stégeket helyeztek el a partfalhoz. Itt kikötöttünk, és mára már csak a pihenés, nézelődés, séta, utolsó zuhanyzás, hajmosás várt ránk. És végre valahára esőmentes napsütés, rövidnadrágos idő. Utoljára több, mint két hete viseltünk rövidgatyát a Kaledóniai-csatornában.
2019. aug. 20. Ardrishaig - Arran szigete (Lochranza) (20 tmf)
A szép idő nem tartott sokáig. Délelőtt az esőtől bezárkózva a kabinban olvastunk, majd ebéd után átjutottunk az utolsó hídon és zsilipkamrán is, ezeket a csatorna emberei nyitották ki. Tervünk éjszakai menettel Ardrossan kikötője volt, ahol majd kiemelik a hajót télire, de a kellemes Ny-i szél pár óra alatt délibe fordult ellenünk, beerősödött, és mi megkezdtük a kemény krajcolást Ardrossan felé. Amikor az áramlás is szembefordult velünk, feladtuk, mert semmit se haladtunk a cél felé, és a közeli Arran-sziget védett, északra néző öblébe motoroztunk. Az öböl partján fekszik Lochranza település.
Itt még a nyugati szelet élvezzük, és a távolban látszik Arran-sziget:
Miután elolvastuk az újonnan választott öbölre vonatkozó hajózási információkat, a skót útikönyvünkben is megkerestük Lochranzát. Felcsillant a szemünk, amikor Álmi egyik kedvenc képregényének, "Tim und Strupi"-nak (Tintin kalandjai) az angol nevét olvastuk a leírásban.
Svájcban a klostersi könyvtár tele volt mindenféle képregényekkel, és Álmi végigolvasta szinte az összeset, némelyiket mi is Dénessel. Köztük volt Tintintől A fekete sziget (Die schwarze Insel, The Black Island). Az útikönyvünk szerint a történetben szereplő várat Lochranza romos várkastélya inspirálta. A képregény borítója is, története is azonnal bevillant az emlékezetembe. Egyre kíváncsibbak lettünk a helyre, mert a képregénybeli rajzokon egy zord, sziklákra épült várrom meredezett.
Egy hét múlva Edinburgh-ban találtunk egy Tintin ajándékboltot. A komor és rejtelmes sziget a várrommal, ami a mi fejünkben élt:
És a valóság:
Jót nevettünk Dénessel. Mire képes a képzelet! Csodáltuk a szerzőt, hogy egy ilyen semmilyen romból a fantáziája és a tehetsége segítségével összerakott egy izgalmas történetet nagyon jó rajzokkal.
Az öbölben sok hajó volt, amikor naplemente előtt, ami 21 óra körül volt ezen a napon (Magyarországon ekkor már este 10 óra), felvettünk egy mooringot (vendégbóját) a horgonyzás helyett. A parton elhelyezett "Honesty Box"-ba, becsületkasszába kell majd érte bedobni a pénzt.
2019. aug. 21. Arran szigete, Lochranza
Reggelink a két napja vásárolt finomságokból:
A délelőttöt a parton töltöttük. Sokat nem maradhattunk, pedig lettek volna túraösvények a barangoláshoz, mert 13 órától 95%-kal jelezte az esőt egész estig, erős déli széllel. A stéghez eveztünk.
Barny mooringon:
A hangabokroktól vöröslő skót tájban nem volt más, mint takaros házak szép kertekkel, többségükben kiadó szoba vagy házrész, a várrom és egy csomó őz.
Mire menni akartunk vissza a hajóhoz, már 20 csomóval fújt a szél délről, és mert a dingi a stégnél volt, ami jóval északabbra volt, mint Barny, esélyünk sem volt, hogy könnyen, gyorsan visszaevezzen velem Dénes a hajóra a széllel és a hullámokkal szemben. Még a kievezés előtt megterveztük, hogy visszafelé én majd a várromhoz sétálok, ő odaevez (egyedül könnyebb és gyorsabb), és majd ott szállok be, onnan pedig a szél és a hullámok Barny-hoz tolnak.
Dénes a várrommal:
A dingit nem volt könnyű az erős szélben felhúzni a fedélzetre. Állandóan belekapott. Közben hattyúk úsztak mellénk, de nem adtunk nekik semmit, így úsztak tovább a széllel szemben.
Estig esett, az ablakon át néztük ahogy a szél rángatja a mellettünk mooringoló hajó dingijét, vagy egy érkező vitorlást.
2019. aug. 22. Arran szigete (Lochranza) - Ardrossan
6-kor indulás, Arran-sziget takarásában sunnyogunk. Szélcsend és a hajót ledöntő pöffök váltják egymást, Dénes kedvenc kombinációja. Ilyenkor még egy jó viccen se képes nevetni.
8 után kiérünk a sziget mögül a hullámokba. Szorítjuk a DDNy-i szelet Ardrossan felé. A hajó ugrál, lötyög bennem a reggeli szendvics, de legalább süt a nap. Csak délutántól mond esőt. 6 csomó felett repesztünk, néha Dénes is kap egy-egy fröccsöt a kokpitban. A fedélzet folyamatosan. Igazi élvezetes vitorlázás annak, aki kedveli az ilyet hidegben :-)
Nagyokat lök rajtunk egy-egy hullám, föl, le, megforgat kicsit, de most nincs bajom, gyógyszer és zene nélkül is jól bírom lent. Talán, mert tudom, hogy csak 2-3 órát kell így kibírnom.
10-kor elérjük Ardrossant, és bemotorozunk a védett Clyde Marina egyik stégje mellé. A hajóra, a vitorlára, a kötelekre és Dénes ruhájára ráfér egy alapos édesvizes mosás.
Gyorsan kipumpálta Dénes a használt olajat, amíg a motor még meleg. Egy papírtörlővel bélelt vödör fölé tartottam hozzá a 2 literes vizespalackot, ebbe ment a trutyi. A vödörbe már belekészített Dénes egy papírtörlővel bélelt zacskót is, ebbe került a végén a pumpa, hogy ide csöpögjön ki belőle az olaj. Utána új olajat öntött a régi helyére Dénes. 10 perc alatt megvoltunk az egésszel, és mehettünk is az irodába bejelentkezni. Ez az olajcsere nekünk mindig egy gyors és tiszta munka, nem értem, hogy mások miért panaszkodnak erre, hogy mennyire utálják.
Este az eső alaposan lemosta Barny-t, Dénesnek meg a kikötő zuhanya és mosógépe segített megszabadulni a sok sótól.
2019. aug. 23. Ardrossan, hajó kiemelése
A vitorlaszárítás, árbócmászás, wc üzemen kívül helyezése, és még sok egyéb szerepelt a délelőtti programok között, mielőtt a hajót kiemelték délután a vízből.
Maradtunk még két napot Barny-n, aztán elutaztunk Glasgow-ba, onnan Edinburgh-ba, ahol újabb napokat eltöltöttünk városnézéssel, mielőtt hazarepültünk volna.